Magyar Óriásnyulak, Hajdu Dávid

Ezek a hatalmas állatok még néhány évvel ezelőtt is a kihalás szélén álltak, azonban az elmúlt két évben szervezetten próbálják megmenteni őket. Míg néhány évvel ezelőtt a gazdák azért tartottak otthon nyulakat, hogy azokat leadják, az olcsó, könnyen emészthető hús ma már a nyulászok asztalára kerül. Hajduék e tekintetben kivételek, hiszen szeretett tapsifüleseiket nemcsak levágni, de megenni is képtelenek lennének, ezért a továbbtenyésztésre nem alkalmas állatokat rokonaiknak, barátaiknak ajándékozzák. Szeghalmon különösen kedvelik a nyulak Góliátjait. A fiatal állatok igen ízletes, rostos húsát azért becsülik nagyra a háziasszonyok, mert sütése, főzése szinte ugyanannyi időt vesz igénybe, mint a csirkéé. Hajduék nyulai a kisállat-kiállításokon is remekelnek: már több hazai és nemzetközi megmérettetésen kiváló minősítést kaptak.

Hajdu Dávid igazi állattartó családban született, és sokat olvasott a magyar óriás fajtáról. Így tisztában volt azzal, hogy ezeknek az állatoknak viszonylag tágas, telepadlós ketrecre van szükségük. Mivel édesapja régebben tojótyúk-tartással foglalkozott, a megmaradt ketrecelemekből igen olcsón elkészítették a tapsifülesek férőhelyeit. Magát a nyúlházat a hajdani disznóól átépítésével alakították ki. Jelenleg négy anya és két bak alkotja a törzsállományt, melyek etetéskor, illetve takarításkor a ketrecből kijárhatnak, szabadon mozoghatnak, s a tacskókkal hancúrozhatnak az istállót körülvevő, szépen ápolt gyepen.

A magyar óriásnyulak Dávidnál általában hét-kilenc kisnyulat ellenek, de előfordult a tizennégyes alomszám is. Ha lehet, két óriásnyúl anyát és egy fajtajelleg nélküli, de jól tejelő dajkanyulat ugyanaz nap pároztat, hogy amennyiben az óriásoknál túl sok utód születik, besegíthessen a dajkanyúl. Az óriások alatt ugyanis nyolcnál több kicsit nem szabad hagyni, mert általában ennyi csecsbimbója van az anyának. A magyar óriásnyúl nem intenzív fajta, ezért Dávid a kicsinyeket hét-nyolc hetes korban fokozatosan választja el az anyától, majd egy közel hónapos pihenő következik. Ez azt jelenti, hogy évente csak háromszor fialtat, viszont így nem mennek tönkre a tenyészállatai. Ekképpen az anyák négy-öt, míg a bakok öt-hat éves korukig tarthatók tenyésztésben.

A szeghalmi porta kertjének végében található lucernás a magyar óriásnyulak legfontosabb takarmánybázisa. Az ifjú gazda tavasztól őszig frissen tálalja nyulainak a lucernát, igaz, kezdetben nagy odafigyeléssel, fokozatosan szoktatja rá őket. Télen az állatok alaptakarmánya a lucernaszéna, amit ekkor nagyobb mennyiségben nyúltáp, árpa, zab és borsó keverékével egészít ki. Sárgarépa mellett takarmányrépát is termesztenek, ezeket a tapsifülesek nagyon kedvelik, akárcsak a borsószárat. Az állományt több betegség ellen is beoltják, például a szúnyogok által terjesztett mixomatózis ellen is, mely nélkül hazánkban ma már szinte lehetetlen eredményesen hosszabb távon nyulakat tenyészteni.

Dávid gazda szünidőben éppúgy, mint a tanévben, hajnalban kel. Ekkor kaszálja le az esti etetéshez szánt lucernát is. Mióta magyar óriásnyulak tenyésztésébe kezdett, az élete igencsak megváltozott, hiszen sokkal nagyobb odafigyeléssel kell beosztania az idejét, ugyanakkor felelősségérzete is megerősödött, mivel nemcsak a nyúlházban, hanem az iskolában is egyre több sikere van. Talán ezt látva szegődött mellé egy szomszéd fiú, aki szívesen segít a munkában, s közben ellesi a nyúltartás fortélyait. Mivel Dávidot szülei nagyban támogatják, az állománya ma már államilag törzskönyvezett, elismert példányokból áll. Erre felfigyelve már nemcsak az ország különböző pontjaira, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeire is eljutottak tenyészállatai.